Egészen másként éltük meg ezt a napot, mint a megelőző években: friss veszteségünk volt a színpad melletti nagy fűzfa, amelyet Húsvétkor kellett elengednünk. Minden reményünk és a látszólag ép törzs ellenére a gyökereket korhadás, szivacsosodás érte el, 28 év után eltűnt az udvarról a gyerekek ezreit kísérő szimbólum. Nagyon szerettük: árnyékáért, formájáért, velünk az időben haladó jelenlétéért – Budaörs-szerte veszteségként élték meg a városlakók. Ugyan ágak kerültek gyökereztetés után sok kertbe, a folytonosságot úgy szerettük volna biztosítani, hogy új fűzfa kerül a régi helyére. Wittinghoff Tamás polgármester úr megtisztelő, szokott közvetlenséggel képviselt jelenlétével erősítette meg mindannyiunk érzését: különleges esemény pótolhatja csak a különösen nagy veszteséget.

Az új fűzfa majd gyerekek ezreit fogja kísérni, a ma diákjai emlékezni fognak: ők ültették – legyen szép szimbóluma az örökké folyó, megállíthatatlan időnek iskolánk udvarán.