„A mese örök, mindegy, hogy mi a technikai körítés. Mindegy, hogy a gyerek számítógépezik, mert a kíváncsiság, ami gyerekké teszi, az megmarad… A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerekek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is.” (Csukás István)

Hol volt, hol nem volt…

Volt egyszer egy olyan szerdánk, amikor magyar népmeséket hallgathattunk az aulában az óraközi szünetekben.

De nem is akármilyeneket!:A só, A boldog család, Ilók és Mihók, A talléros kalap …

De nem is akárkiknek az előadásában!Kedves tanáraink Alkonyi Krisztina, Tarjányi Tímea tanárnők; Leskó István, Csík Ákos, Godó László tanárurak olvasták fel nekünk a magyar mesevilág páratlan darabjait.

És mi milyen jó közönség voltunk! Figyeltünk, néha felkacagtunk, szánakoztunk, izgultunk. De a végén minden jóra fordult.

Emlékezni is fogunk rájuk, míg a világ-világ!

Antal Anikó

könyvtárostanár