’Megkérdeztük diáktársainkat, mit jelent nekik Magyarország:

- „Nekem a Balaton!"

- „Kitartó emberek.”

- „A gólya."

- „A zászló.”

- „A Zrínyi Ilona a matekot feltalálta!”

 - „Gyönyörű szántóföldek, mezők.”

- „Nekem a tiszai horgászás."

- „Puskás.”

- „Rántotthús.”

- „Visszavár.”

- „Haza.”

- „A gyulai kolbász.”

- „Trianon.”

- „Nehéz a nyelvünk.”

- „Zselici tejföl.”

- „Nekem a vízilabdacsapatunk."

- „A budapesti hidak.”

- „A tyúk.”

- „Az Ikarus-buszok."

- „Nekem a Duna."

- „Gulyásleves.”

- „Hungaroring.”

- „Halászlé.”

- „Az, hogy Apámék mindig könnyeznek a Himnusz alatt."

- „Szoboszlai.”

- „A Túró Rudi.”

- „Budaörs, egyértelműen”.

„Mit tegyünk, hogy ne csak ételeink jussanak eszedbe? Neked mit jelent a hazád?’

Nagyon szép reggeli impulzus volt: identitásunk építése felnőttfeladat, nem hajolhatunk el előle. Közel 100 diákunk válaszolt, másodiktól nyolcadikig, amelyből kiválasztottuk az emblematikus, a megható és a bizarr mondatokat egyaránt.

Hogy ítélhetnénk, ha nem tudjuk, kik vagyunk? A 6.b szép helytállással készült, megbízható társaink voltak megint a gondolkodtatásban…

A Magyar Banda erős nyitószáma sokat segített bevonódni – hallgassátok Őket: öröm, erő, profizmus…

Köszönet illeti Leskó István tanár urat „Kodály Esti dal”-áért, a megindító gyerekkórusért, és köszönet éppígy a hangosításért Enyedi Gábor tanár úrnak.

Köszönjük!