Aktualitások
Ez a 34. Kesjár-nap volt – rendes érettkorú rendezvény. Szeretjük, visszük, megkíséreljük újra és újra megtölteni tartalommal, hogy a friss kesjárosoknak is erősítsen identitásukon.
A reggeli főhajtás egy motívumán sem szeretünk változtatni, a tavalyi „Jó sportoló” átadja a díjat az ideinek, a legremekebb sportolóink bobbérlettel vágnak neki a nyárnak.
Alsósok idebenn, felsősök a 40 éves Budaörsön kinti feladatokkal – majd tanár-diák futball- és röplabdamérkőzés… jó nap volt, szép ünnep!
…akkor talán van hatókörünk? Talán világos, hogy értékeket őrzünk és teremtünk? Érzik a körülöttünk élők, hogy dolgozathegyek ide, morgások oda, korrekciós nevelés amoda…, a szívünk arany? …hogy szeretünk tanítani? …hogy szenvedélyünk a munkánk?
Látják, érzik, becsülik, hogy a technikai dolgozók nélkül az iskola nem lenne a "KESJÁR"?
Hálás szívvel fogunk mindig gondolni erre a nyáreleji reggelre – arra, hogy a szülők felelős és kiterjedt munkájuk mellett, előtt, után, közben megterült asztalok, s önfeláldozó szülők, aki megtartották 1. óráinkat, várt bennünket ma reggel… hogy jólesően ihassuk meg a kávét, ehessünk frisset, finomat, különlegeset.
Ránk szánt idő, nem-alvás, sütés, szervezés, logisztika – profi szívemberek - a Szülői VT szervezésében!
Megható! Köszönjük! Igazán!
Az egyéni versenyszámokat követően párosban is megrendezték májusban a Tollaslabda Diákolimpiát.
A szabályok szerint a páros tagjainak egy iskolában kell tanulniuk. A Kesjár Csaba Általános Iskola színeiben, a IV. korcsoportban (2011-2012-ben születettek) indult két nagyon tehetséges versenyzőnk, Barényi Petra ésNagy Szonja (8.b osztályos tanulók).
A lányok az országos döntőben remek játékkal megszerezték a bronzérmet. Ezzel Szonja az egyéni országos diákolimpia győzelem után párosban is dobogóra állhatott. Petrának élete legjobb eredménye ez a fantasztikus III. hely.
Szívből gratulálunk a Leányoknak, edzőjüknek és a Szülőknek!
"Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent „magyar”, olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta.
Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem „modern” úgy érteni, ahogyan értenék."
(Latinovits Zoltán 1976)
További cikkeink...
