
„Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsuzásig.”
Az Ady-idézetet ezúttal a 8.b meghívója hozta – lehetetlen, hogy Ady nem ismerte ezt az évfolyamot – a látszólag léha kamaszokat, akiket végül nem lehet eléggé dicsérni erényeikért… s valóban, mindig kicsit keserű ez a búcsúnap.
Végtelen sokszínűségük, kemény összecsapásaink, rideg hetek, könnyes katarzisok – nagyon lehet Őket szeretni.
Van köztük úszózseni, nyelvzseni, hallgatag és fecsegős, nyelvvizsga 35-nek – és heves vitázók, elmélyült szemlélődők… nagyon jó volt, hogy ismertük Őket.
Velük kezdtük a „Határtalanul”-t, csodahét volt, lehetett velük egymásnak beolvasni és megbocsátani – hiányozni fognak.
A legszebbeket kívánjuk Nekik!















