
Akik közelről figyelik az iskola mindennapjait, érzik pontosan, mit jelent normálisan élni – együtt várni a tavaszi robbanást, bátran nyitvahagyni ablakot, még mindig tervezni az évre, beleszeretni programokba, nem engedni a kedvtelenségnek, a felületes külvilágnak: mi itt befelé élünk, építjük egymást.
Hálás vagyok tanárainknak, akik nem múló erővel viszik diákjainkat a jelenléti programokra – ellenállnak a divatnak… nem akarnak mindent praktikusan elintézni.
Hálás vagyok technikai munkatársainknak, akik sok nehézség, elhúzódó, nyűgös tél után is
ragyogtatják az iskolát.
Mi, a Kesjár, maradunk, akik vagyunk!





















