
Ha valami, az Advent „jelenléti” kell legyen… analóg hetek, elcsendesülés, vágyakozás az eljövetelre, lassan, normálisan, fényre várva… kinek-kinek belvilága szerint: Születésre, Szentestére, megváltásra, végre-alvós-nyugalomra, sütésre, tisztesen megterített asztalra… mindig várunk.
Otthonos itt, bár 500 diák, sokszáz felnőtt mozog körülöttünk. Készülünk vásárra, mézeskalácssütésre, kórusra, átszellemült „Iskolakarácsonyra”, régi és jelen kollégáinkkal vacsorára, olvasunk, mesélünk diákjainknak, mert minden mag egyszer talajra talál – mi ebben hiszünk, ez vezérel bennünket nem múlóan.
Ragyog az iskola.





















