
’Megkérdeztük diáktársainkat, mit jelent nekik Magyarország:
- „Nekem a Balaton!"
- „Kitartó emberek.”
- „A gólya."
- „A zászló.”
- „A Zrínyi Ilona a matekot feltalálta!”
- „Gyönyörű szántóföldek, mezők.”
- „Nekem a tiszai horgászás."
- „Puskás.”
- „Rántotthús.”
- „Visszavár.”
- „Haza.”
- „A gyulai kolbász.”
- „Trianon.”
- „Nehéz a nyelvünk.”
- „Zselici tejföl.”
- „Nekem a vízilabdacsapatunk."
- „A budapesti hidak.”
- „A tyúk.”
- „Az Ikarus-buszok."
- „Nekem a Duna."
- „Gulyásleves.”
- „Hungaroring.”
- „Halászlé.”
- „Az, hogy Apámék mindig könnyeznek a Himnusz alatt."
- „Szoboszlai.”
- „A Túró Rudi.”
- „Budaörs, egyértelműen”.
„Mit tegyünk, hogy ne csak ételeink jussanak eszedbe? Neked mit jelent a hazád?’
Nagyon szép reggeli impulzus volt: identitásunk építése felnőttfeladat, nem hajolhatunk el előle. Közel 100 diákunk válaszolt, másodiktól nyolcadikig, amelyből kiválasztottuk az emblematikus, a megható és a bizarr mondatokat egyaránt.
Hogy ítélhetnénk, ha nem tudjuk, kik vagyunk? A 6.b szép helytállással készült, megbízható társaink voltak megint a gondolkodtatásban…
A Magyar Banda erős nyitószáma sokat segített bevonódni – hallgassátok Őket: öröm, erő, profizmus…
Köszönet illeti Leskó István tanár urat „Kodály Esti dal”-áért, a megindító gyerekkórusért, és köszönet éppígy a hangosításért Enyedi Gábor tanár úrnak.
Köszönjük!













